Állítsd a szolgálatodba az univerzumot

Egy barátom szüleinél voltam éppen, amikor megpillantottam a vitrinben az üvegfal mögött a tökéletes sorba rendezett, makulátlan állapotú kristálypoharakat, amiket minden évben párszor fényesre törölgetnek, majd gondosan visszaraknak a helyükre. 

A poharak egytől-egyig a régmúlt eleganciáját sugározták, de mégis volt ott valami, talán a szomorúsághoz hasonlítható energia. Elképzeltem, hogy a poharakat a legnagyobb törődéssel tervezték meg, legyártották, csomagolták, kiszállították a boltok polcaira, majd megérkezett ide, ebbe a kis lakásba. Mintha csak azt suttognák nekem: „Gyere játszani! Kérlek, igyál belőlem, kérlek, használj!”, de sosem használta őket senki, mert ahhoz túl értékesek és a végén még bajuk esik. Ekkor jutott eszembe a kérdés, hogy vajon hány helyen várunk a tökéletes alkalomra, ami talán sosem jön el? Milyen lenne, ha használnánk azokat a dolgokat is a mindennapi életünkben, amikkel amúgy is rendelkezünk, de túl értékesnek vagy túl csinosnak gondolunk?

Hogyan teremts több eleganciát az életedbe? Talán nem foglak túlságosan meglepni, ha azt mondom, hogy egy kérdéssel. A kérdés egy jó kiindulási pont, ugyanis általa mindig új lehetőségek nyílnak meg. Szóval, ha még nem is tudod teljesen a választ, hogy ez hogyan nézne ki a te saját életedben, tegyél fel egy kérdést, mint például: mi kellene ahhoz, hogy még több elegancia jelenjen meg az életemben teljes könnyedséggel, örömmel és ragyogva? Vajon hogyan tudnék még több eleganciát meghívni a valóságomba, az életembe, a mindennapjaimba?

És persze a saját, eleganciáról alkotott képedet is megvizsgálhatod: Mi neked az elegancia? Mit jelent neked? Ha semmilyen elképzelésed, kivetítésed, definíciód nem lenne arról, hogy mi is az elegancia, milyen is egy elegáns élet, akkor mi jelenhetne meg?

Egy tanfolyamon hallottam egyszer – sajnos már nem tudom, kitől –, hogy az elegancia az, amikor a legkevesebb erőfeszítéssel érjük el a legnagyobb eredményt. Hűha. Ez a mondat teljesen átírta bennem mindazt, amit addig az eleganciáról gondoltam. Mert az elegancia nem bizonyítás, nem túlkompenzálás, hanem a „mi működik itt és most?” kérdése.

Az is az elegancia, amikor érzékeled az energiákat, és választasz – nem megszokásból, nem elvárásból, hanem könnyedségből és teljes tudatosságból, jelenléttel. Milyen lenne, ha nem az erőlködés hozná az eredményeket? Mi van akkor, ha az igazi hatékonyság ott kezdődik, ahol elengedjük a kontrollt?

Mi van, ha az is elegancia, amikor összhangban vagy önmagaddal, játszol a kérdésekkel és hagyod, hogy az univerzum neked dolgozzon? És mi van, ha ez most is elérhető számodra?