A megengedés, mint az intimitás alapköve

Az előző hónapban is beszéltünk már az intimitás öt eleméről, illetve az egyikről, a bizalomról. Nézzünk most meg egy következő elemet, ami nem más, mint a megengedés.

Egy kis emlékeztető, ha a múlt havi cikket nem olvastad volna: az Access szemszögéből az intimitásnak öt eleme van, ami nem más, mint: tisztelet, bizalom, sebezhetőség, megengedés, hála.

Szóval az első Access tanfolyamaim egyike az intimitás öt eleméről szólt, ami (mint azt már megszokhattuk), finoman szólva teljesen más megvilágításba helyezte az addigi meglátásaimat.

Az értelmező szótár szerint a megengedés az, amikor valaki beleegyezik abba, hogy valaki valamit megtegyen, engedélyt ad valamire, lehetőséget biztosít, beleegyezik a cselekvésbe, vagy hozzájárul valamihez. Az Access-es megközelítés valami teljesen másról szól. A megengedés azt jelenti, hogy nem állsz ellen annak, ami van, és nem próbálod erőből megváltoztatni a dolgokat. Ezzel egyidejűleg a megengedés nem azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet veled, nem egyenlő azzal, hogy mindent eltűrsz és lábtörlő vagy.

Nézzünk egy példát, mert talán úgy könnyebb átadni. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor valaki elkezd kritizálni, bírálni, piszkálni. Ekkor több lehetőséged is van reagálni. Választhatod, hogy visszatámadsz és te is elkezded bírálni őt. Választhatod, hogy megsértődsz és magadban emészted a helyzetet. Választhatod, hogy elkedesz magyarázkodni és megpróbálod megvédeni magad. Ki tudja, hány fajta reakciót adhatsz még, de valahogy nekem ezek közül egyik sem könnyű. És itt jön képbe a megengedés. A felsoroltak helyett választhatod azt is, hogy megengeded neki, hogy az legyen a nézőpontja, ami. Nem mész ellenállásba, nem mész reakcióba, nem veszed magadra, egyszerűen áthúzod magadon az ítéletet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ott kell állnod és percekig hallgatnod, ahogyan bírál, bármikor dönthetsz úgy, hogy kilépsz a helyzetből.

Ha nem állsz ellen neki és nem értesz egyet vele, nem mész védekezésbe vagy reakcióba, akkor jó úton haladsz afelé, hogy a helyzet ne legyen rád hatással. A megengedés tulajdonképpen abban segít, hogy egy helyzet vagy szituáció ne „húzzon be”, miközben nem adod fel magad és nincsenek ítéleteid.

Kaptál már valaha olyan tanácsot, amit szívesen megfogadtál volna, tudtad, hogy az lenne a megoldás, de valahogy mégis ellenálltál neki, emiatt nem választottad? Ha igen a válaszod, valószínűleg nem volt túl sok megengedés ebben a tanácsban, hanem inkább ítéletek és nézőpontok. Amikor valaki tényleg 100%-os megengedéssel áll melletted, akkor valahogy megszűnnek a falak, az ellenállás és valódi választásod van. Éppen ezért a megengedés (számomra) egy olyan tér, ahol a dolgok könnyedén megváltozhatnak.

Hadd zárjam soraim egy kérdéssel: Mi kellene ahhoz, hogy az a megengedés, sebezhetőség, hála, tisztelet és bizalom legyek ma önmagam és mások számára, ami valójában vagyok?