Miért az egyediséged a legértékesebb kincsed a piacon?

Fekszem a napágyon, hallgatom a tenger hullámzását, és miközben a napszemüvegem mögül figyelem a strandolókat, egyszer csak feltűnik valami. Látok jó pár egyforma szalmakalapot, legalább nyolc, kísértetiesen hasonló mintájú törölközőt, majd megérkezik egy baráti társaság, egytől-egyig kék farmerben és egyikük kivételével fekete pólóban. Aztán hirtelen elsétál valaki, akinek a megjelenésében, a mozdulataiban vagy a kalapja szögében (?) van valami teljesen lehengerlő és utánozhatatlan. Nem akar másra hasonlítani, nem akar senkinek megfelelni, nem követi a trendeket, egyszerűen csak jelen van és élvezi az életét, élvezi a testét. És tudod, mit? Van, aki kevésbé látványosan, s van, aki kicsit feltűnőbben, de valamilyen módon mindenki utánafordul, hogy egy kicsit megnézze magának.

Azon tűnődöm, hogy vajon milyen gyakran másoljuk a környezetünkben vagy a reklámokban látottakat, akarunk hasonlítani az éppen tökéletesnek ítélt testre, vagy ideálisnak mondott alkatra, miközben teljesen megfeledkezünk a saját egyediségünkről? Azokról a dolgokról, amiket talán el is próbálunk rejteni, mert senki másra nem hasonlítanak? A minap láttam egy videót, ahol egy lány arról beszélt, hogy mindig kiközösítették és megítélték az iskolában pusztán azért, mert rengeteg szeplővel volt tele az arca. Mesélte, hogy mindent megtett azért, hogy a szeplőket eltüntesse, több „csodaszert” is kipróbált, de nem sikerült. Hosszú évekig minden egyes nap alapozóval tüntette el őket, aztán egyszer csak úgy döntött, hogy abbahagyja. Nem sokkal később az utcán leszólította egy modellcég képviselője, akit éppen a szeplői szólítottak meg és 2 nap múlva már a szerződést írta alá. Egyik napról a másikra sikeres lett és beutazta az egész világot. Milyen érdekes ez a hirtelen váltás, vagy fordulat. Olyan, mintha egyszer csak azt mondta volna:

És milyen jól tette. Figyeld csak meg, hogy akármiről is van szó, ami egyedi, az mindig értékesebb, különlegesebb és sokkal drágábban eladható.

Mi lenne, ha a mai naptól kezdve nem a biztonságos beolvadást és másolást választanád, hanem megengednéd magadnak, hogy felvállald azt a zseniális, megismételhetetlen egyediséget, ami valójában vagy?

Mi van, ha ez a világ pontosan arra az egyediségre éhezik, amit csak te tudsz megtestesíteni?

A világnak nem még egy ugyanolyan mintára van szüksége, hanem rád. A te egyedi energiádra, a te látásmódodra és arra a különleges esszenciára, amit egyedül te tudsz hozzátenni a dolgokhoz és ez az, amire rajtad kívül senki más nem képes.

Szóval a kérdéseim:

• Mi az az egyediség, ami vagyok, amire a világnak szüksége van?
• Mi az én szupererőm?
• Mi az, amit tudok, amit csak én tudok?
• Milyen lenne, ha teljesen felvállalnám önmagam?

Bárhol is vagy, dőlj hátra egy pillanatra, élvezd a napsütést, és engedd meg magadnak, hogy ragyogj!