A „Kihez tartozik ez?” eszköz

Minden az ellenkezője annak, aminek látszik, ezért ez a cikk most nem erről az eszközről fog szólni. Egyébként ismered?
Amiről most néhány szót ejtenék, az az az eszköz, amit bizonyára mindenki ismer és jó eséllyel minden tanfolyamon találkozunk vele. Sokszor hallottam már, hogy mindig ez legyen a legelső kérdés, amit felteszel. Tudod már, melyikről van szó?
Az eszköz nem más, mint a „Kihez tartozik ez?” kérdés. A kérdés, aminek elsőként kellene eszünkbe jutnia, ha bármilyen gondolat, érzés, vagy érzelem kerített hatalmába minket. Sokáig nálam mégsem ez volt az első kérdés. Mentem minden irányba és persze többször eljutottam ide, de sosem ezzel kezdtem. Aztán valahogy rájöttem, hogy mennyivel könnyebb, ha ezzel a kérdéssel kezdünk. Szóval akár használod ezt az eszközt, akár nem, szeretettel ajánlom figyelmedbe ezt a kis történetet.
A reggeli csúcsban a zebra előtt álltam az autómmal, előttem épp gyalogosok igyekeztek átkelni, mögöttem pedig hirtelen megjelent egy autó és nagy dudálásba kezdett. Az első reakcióm az volt, hogy nem értem a helyzetet, viccesen még az is eszembe jutott, hogy úgy tűnik, ma már az a rosszfej, aki átengedi a gyalogost, ahol egyébként is át kellene engedni. Az egyik gyalogos még kedvesen integetett is a mögöttem dudáló autónak, jelezve, hogy „Hé, itt vagyunk”, majd mentünk tovább. De valahogy egy rossz érzés kerített hatalmába, mintha önmagamat hibáztatnám és azon gondolkodtam, vajon mit kellett volna másképp csinálnom, pedig semmi rosszat nem tettem. Eltelt így egy-két perc, haladtam tovább, majd elkezdtem mindent letisztítani erről a helyzetről, és ekkor jutott eszembe, hogy vajon kihez tartozik ez az egész, amit érzékelek? Nem mantráztam, nem elemeztem. Csak feltettem a kérdést. És ekkor egy érdekes dolog történt: a bennem lévő feszültség mintha egy másodperc alatt eltűnt volna. Csak úgy szétolvadt. Volt – nincs. Újra lett tér. És rájöttem, ez az egész, ami bennem van, nem is az enyém.
Ebben a helyzetben egyértelmű volt számomra, hogy az a sok negatív érzés a mögöttem siető-idegeskedő sofőrhöz tartozik. A „kihez tartozik ez?” kérdésre azonban nem minden esetben ilyen egyértelmű a válasz. Néha tudjuk, meg is tudjuk nevezni, hogy kié, olykor pedig csak azt tudjuk, hogy nem hozzánk tartozik. Ez a kérdés nem arról szól, hogy pontosan megnevezzük, kié ez. Nem feltétlenül kell rá konkrét válasz.

A „Kihez tartozik ez?” különösen jól működik hétköznapi helyzetekben. Bemész egy boltba, és hirtelen kedvtelen vagy szomorú leszel. Pedig eddig minden oké volt. Ekkor jön ez a kérdés: Kihez tartozik ez?
A trükkje az, hogy ne akard megoldani a helyzetet. Nem kell elemezned. Ne kezdj el történeteket gyártani. Csak tedd fel a kérdést, és figyeld a tested reakcióját. Könnyebb? Tágasabb? Akkor engedd továbbmenni. Akár hozzá is teheted: „Visszaküldöm a feladónak tudatosságot hozzákapcsolva”. Tudom, ez túl egyszerű. Ne higgy nekem, higgy magadnak és tedd próbára!