Mi van, ha nem csak másokért, hanem önmagadért is élhetsz?

Milyen érdekes, hogy egy kispárna is képes facilitálni és hosszas tűnődésre késztetni. Történt ugyanis, hogy egy szép kispárna jött ma velem szembe, amin a következő felirat állt:

„A CSALÁD
Amiért érdemes élni”

Na de ne rohanjunk ennyire előre. Gyakran tesszük fel magunknak a kérdést: mi az élet értelme? Miért vagyunk itt? Mi az a cél, amiért reggel érdemes felkelni, ami továbbvisz a nehezebb napokon, és ami miatt érdemes folytatni, vagy esetleg újra és újra felállni?
Sokunknak sok válaszunk van erre: van, akinek a válasz a gyermeke, van, akinek a párja, van, akinek a munkája, van, akinek a kutyája. Ezek gyönyörű megfogalmazások, mégis érdemes egy pillanatra megállni, és feltenni egy másik kérdést is: Valóban másokért élünk? Vagy csak megtanultuk, hogy az életünk értelmét önmagunkon kívül kell keresnünk?

A világ arra tanít bennünket, hogy akkor vagyunk értékesek, ha hasznosak vagyunk mások számára. Jó szülőként, jó partnerként, jó gyermekként, jó munkatársként. Sokszor annyira hozzászokunk ehhez, hogy észre sem vesszük, hogy a sok megfelelési kényszerben teljesen elveszítjük önmagunkat.
Mi történik akkor, ha a gyerekek felnőnek? Ha a kapcsolat véget ér? Ha a családtagok elköltöznek vagy megváltoznak? Ha a munkahely megszűnik? Ilyenkor tényleg nem lenne érdemes tovább élnünk?

Ha az egész életünket mások köré építjük, azzal egyrészt hatalmas felelősséget és elvárásokat tolunk rájuk, másrészt valami olyasmit teszünk az életünk és az örömünk forrásává, ami bármikor megváltozhat.

Mi van, ha az élet önmagában érték? Mi van, ha a létezés öröme nem valami távoli cél, vagy egy elvárás, amit majd valaki vagy valami beteljesít, hanem egy olyan választás, amit minden nap meghozhatunk?

Ne érts félre, nem azt szeretném mondani, hogy nem fontos a család, a gyerekek, vagy bármi, amikről az előbb beszéltem. Valami olyasmit próbálok mondani, hogy amikor nem őket tesszük az életünk céljává, akkor sokkal több választás és szabadság elérhető mindannyiunk számára. Ez egy olyan tér, ahol nem azért találkozol velük, mert ők az életed értelmei, hanem sokkal inkább azért, mert örömteli együtt tölteni velük az időt. És lehetséges, hogy még hozzá is tudtok járulni egymás életéhez? Mennyivel könnyebb és teresebb ez a lehetőség?

Talán nem is az a jó kérdés, hogy kiért élsz. Hanem inkább az, hogy hajlandó vagy-e választani önmagadat, az örömödet, a lehetőségeidet, az álmaidat? Vajon ha ezt választod, milyen hatással lehet ez a családodra, a környezetedre? Lehet, hogy sokkal nagyobbal, mint valaha gondoltad?

A legnagyobb ajándék, amit a szeretteinknek adhatunk, nem az önfeláldozásunk. Nem az, hogy minden energiánkat rájuk fordítjuk, miközben teljesen feladjuk önmagunkat, az álmainkat, a vágyainkat és a céljainkat. A legnagyobb ajándék az lehet, hogy megmutatjuk: az élet élvezhető, lehet örömteli és választhatjuk minden nap a boldogságot, a könnyedséget és kereshetjük minden pillanatban az apró örömöket.

Milyen lenne, ha a család nem az oka lenne annak, amiért élsz, hanem az egyik csodálatos része annak az életnek, amit választasz? Mennyivel nagyobb szabadságot teremtene ez számodra és a családod számára?

Ui.: ne hagyd ki a Nemzetközi Being You napot június 22-én!