Két különböző fogalom, hatalmas energetikai különbség

Gondolkodtál már azon, hogy a „megengedés” és a „megengedem” között van-e különbség? Első hallásra talán nincs, de ha energetikailag is megvizsgáljuk a kérdést, valami egészen másra jutunk.

Mit jelent megengedésben lenni?
A megengedés számomra egy tér, ahol nincs polaritás, nincs ítélkezés. Nincs jó vagy rossz, sem helyes vagy helytelen és nincs kizárás sem. Amikor megengedésben vagy valamivel – legyen az egy személy, egy helyzet, egy érzelem vagy akár a saját működésed –, akkor nem próbálod megváltoztatni, nem ellenállsz neki, és nem is azonosulsz vele. Egyszerűen tudatában vagy, és hagyod létezni.

Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy „megengeded”. A „megengedem” sokszor egy döntés, amely mögött rejtett ítélet húzódik. Például: „Nem értek egyet vele, de megengedem.” Ebben már ott vannak az elkülönülés, az ítéletek vagy az ellenállás apró kis jelei. Amikor megengedésben vagy, nem kell egyik oldalt sem kiválasztanod, nem kell kontrollálnod.

Amikor megengeded, de nem vagy megengedésben
Előfordult már veled olyan, hogy valaki azt mondta: „Rendben, csináld, megengedem”, de mégis olyan furcsa volt az egész helyzet, valahogy mégsem ezt mondta energetikailag? Ez az a helyzet, amikor a szavak és az energia nem kongruens.

Gyakran önmagunkkal is képesek vagyunk hasonló helyzetet teremteni, például, amikor azt hangoztatjuk, hogy: „Megengedem magamnak, hogy hibázzak”, de legbelül tudjuk, hogy ez nem igaz, mert ha hibáznánk, akkor bűntudatot, szégyent éreznénk és folyamatosan önmagunkat hibáztatnánk.

A megengedés nem arról szól, hogy: „jó, akkor legyen így”. Hanem arról, hogy elengeded az ítéletet, és hajlandó vagy látni azt, ami van – anélkül, hogy automatikusan reagálnál rá.

Amikor megengedésben vagy, de nem engeded meg
Ez elsőre kicsit furcsának és ellentmondásosnak tűnhet. Hogyan lehetek megengedésben valamivel, ha közben nem engedem meg?

Ez valami olyasmi, amikor már nem állsz ellen az adott dolognak, de ez nem jelenti azt, hogy ezt választanod is kell. És ez itt a kulcs: lehetsz megengedésben egy ember haragjával anélkül, hogy megengednéd neki, hogy bántson. Lehetsz megengedésben egy munkahelyi helyzettel anélkül, hogy benne maradnál. Lehetsz megengedésben a saját félelmeddel anélkül, hogy hagynád, hogy az irányítsa az életedet.

Nem jelenti azt, hogy bármit eltűrsz, vagy hogy nincsenek választásaid.

Ha megengedésben vagy, nem reagálsz, hanem választasz. Nem ellenállásból cselekszel, hanem tudatosságból. És ez hatalmas különbség.

A megengedés nem egy „célállapot”, amit el kell érni. Inkább egy folyamatos választás. Minden pillanatban dönthetsz úgy, hogy nem az ítéleteidet választod, hanem a tudatosságodat.

A szabadság kulcsa
Az, hogy megengedésben vagy vele, nem azt jelenti, hogy megengeded. És az, hogy megengeded, nem jelenti azt, hogy megengedésben vagy vele. Ez a különbség a kontroll és a tudatosság között, a reakció és a választás között, a beszűkülés és a kiterjedés között.
Amikor valódi megengedésben létezel, megszűnik a harc. A megengedés az a tér, ahol minden lehetőség jelen van – és ebből a térből sokkal könnyedebben teremthetsz egy olyan életet, amely valóban működik számodra.
Mert a megengedés nem arról szól, hogy feladod magad, hanem arról, hogy végre nem harcolsz önmagaddal – és ez az igazi szabadság kezdete.