Kultusz-e az Access?


Kultusz-e az Access?

Chutisa Bowman írása

Access Consciousness facilitátorként rendszeresen kérdezik tőlem, hogy az Access Consciousness kultusz-e? Ez arra bíztatott, hogy utánanézzek, mi is valójában a kultusz, és hogy miért ébreszt az emberekben olyan heves ellenérzést és félelmet, ha kultuszokról hallanak. 

Valahányszor kultuszról hallok, szeretek feltenni egy egyszerű kérdést: „Mit értesz a kultusz fogalma alatt?” Rájöttem, hogy amikor az emberek kultuszra gondolnak, valamiféle zárt vallási csoport jut eszükbe karizmatikus vezetővel és ájtatos követőkkel, akiknek a hitrendszere és szokásai abnormálisnak és bizarrnak minősülnek.

Néhányak számára a kultusz szó borotvált fejű, különös öltözékű emberek képét idézi fel, akik forgalmas utcasarkon táncolnak és kántálnak, vagy szélsőségeseket, akik egy isten háta mögötti vidéki házba vették be magukat. Felidézheti még olyan emberek csoportját is, akik elszigetelik magukat a barátoktól, a családtól, akár a társadalomtól is, vagy vallási csoportokat, akik veszélyes, törvénytelen, etikátlan és fondorlatos dolgok mellett kötelezik el magukat.

A kultusz kifejezést sokszor pontatlanul használják olyanok, akik nincsenek tökéletesen tisztában annak jelentésével, szűkebb és tágabb értelmével. A legtöbben azt gondolják, hogy a kultusz valami negatívat jelent, valamit, ami letért arról a mezsgyéről, amit a közvélekedés normálisnak, vagy társadalmilag helyesnek tart. A kultuszról alkotott negatív elképzelés egy olyan spirituális csoportot jelöl, akiknek különös, furcsa, bizarr hitrendszere van, erősen irányító jellegű, és törvénytelen dolgok mellett kötelezi el magát. A kultuszról alkotott elképzeléseket nagymértékben a média formálja.

SZÓVAL MI IS A KULTUSZ VALÓJÁBAN? 

A szó eredeti értelmében a ‘kultusz’ kifejezés nem degradáló. A szó a francia culte-ból jön, aminek a gyökere a latin cultus, ami azt jelenti ‘törődés’, ‘tisztelet’. Az elképzelés a latin cultusból jön, ami a “művelni, tisztelni” jelentésű “colere” igéből származó befejezett melléknévi igenév. Eredeti értelmében “imádni egy istenséget vagy hódolni egy istenségnek”.

A World Book Encyclopedia magyarázata szerint “a hagyomány szerint a kultusz kifejezés bármiféle istentiszteletre vagy rítusra vonatkozott”. Ha ezt vesszük alapul, minden spirituális és vallási szervezet kultusznak minősül. Tudományos szövegekben például gyakran előfordul, hogy a korai keresztény egyházra kultuszként utalnak, mint ahogy olvashatunk Szűz Mária kultuszára utaló kifejezéseket is. Amikor viszont valaki azzal vádol meg egy csoportot, hogy kultuszt űznek, nem a szó eredeti értelme és meghatározása jár a fejében.

Az 1900-as évek közepétől kezdve a nyilvánosságnak köszönhetően a kultusz szó jelentése megváltozott, lekicsinylő, negatív, ítélkező jelentéstartalmakkal bővült. Manapság sokan arra használják a kifejezést, hogy olyan csoportokra vagy mozgalmakra utaljanak, akiket kirívónak, vagy veszélyesnek tartanak. Itt gyakorta azokról a kultuszokról van szó, amiket a bűnüldöző szervek veszélyesnek vagy ártalmasnak ítélnek (például olyanok, akik az emberölést, bántalmazást vagy az öngyilkosságot támogatják).

Mielőtt megvizsgálnánk a kérdést, hogy “Kultusz-e az Access Consciousness?”, a World Book Encyclopedia meghatározása mellett szenteljünk néhány gondolatot annak is, amit a kultuszok és tömegmozgalmak témájának vezető elemzői mondanak. Az egyik ilyen gondolkodó Eric Hoffer, a “The True Believer” (Az igaz hívő) című bestseller szerzője, aki fenntartja azt az elképzelést, hogy “a kultusz (tömegmozgalom) nem csupán a doktrináival és ígéreteivel vonzza oda és tartja meg követőit, hanem azzal is, hogy menedéket ígér az egyénként való létezés szorongásai, sivársága és értelmetlensége elől”.

Mindazonáltal azt is elismeri, hogy vannak jó és kevésbé jó mozgalmak. Hoffer pusztán ezek sajátosságait és eljárásait elemzi, erkölcsi szempontból nem vizsgálja azokat. A könyv betekintést nyújt a frusztrált és elégedetlenkedő emberek lélektanába, akik örömmel feláldozzák magukat bármilyen ügyért, ha az valamelyest jelentőségtelivé teheti értelmetlen életüket. Aki elégedetlen, az alig várja, hogy feladja magát ezekben a mozgalmakban azáltal, hogy magáévá teszi a fanatikus elképzeléseket, amelyek Hoffer szerint alapjában véve a saját énjüktől való menekülést jelentik. Hoffer kiemeli, hogy “a csalódott ember számára egy tömegmozgalom (kultusz) olyan pótlékokat kínál, melyek vagy a teljes énjét pótolják, vagy olyan elemeket, melyek elviselhetőbbé teszik az életet, és amelyeket saját erőből nem tud előteremteni.”

Miután tanulmányoztam a The True Believer című könyvet, tisztábban láttam, és tudatosabb lettem arra, hogy alapvetően mi különözteti meg az Access Consciousnesst attól, amit ma kultusznak nevez a szélesebb közönség, a média és a bűnüldözés. Hoffer meghatározását használva az Access Consciousness az, amit ő a könyvében “gyakorlati központú szervezet”-nek nevez. Eric Hoffer szembeállítja egymással a gyakorlati központú szervezet és a kultusz fogalmát, amit legjobban az ő szavaival érzékeltethetünk: “Van egy alapvető különbség a tömegmozgalom és a gyakorlati központú szervezet vonzereje között. A gyakorlati központú szervezet az egyéni haladásra ad lehetőséget...ezzel szemben a tömegmozgalom (kultusz) nem azért vonzza az embereket, mert azt az igényüket elégíti ki, hogy saját maguk haladjanak előre, hanem azt a vágyukat, hogy feladhassák magukat. A kultusz pótlékokat kínál vagy az én egésze helyett, vagy egyes olyan elemei helyett, amelyek az életet elviselhetőbbé teszik, és amelyeket saját erőből nem tudnak előteremteni”.

Hoffer egyik megfigyelése a kultuszokkal kapcsolatban az, hogy az olyan emberek számára biztosítanak alkalmat a megnyilvánulásra, akiknek a jelentősége a világ, és méginkább a saját szemükben igen csekély.

Hoffer álláspontjából kiindulva az Access Consciousness igazán gyakorlati központú szervezetnek számít, mivel célja a tudatosság, a tudás és a személyes előrehaladás elősegítése. Az Access Consciousness mindenkori célja, hogy megerősítse az embereket abban, hogy tudnak, és hogy van lehetőségük élni azzal a választással, hogy belépnek annak a nagyszerűségnek a terébe, amik ők valójában. Az Access Consciousness nem kínál pótlékokat annak helyettesítésére, amit Hoffer az “egész én”-nek nevez, hanem abban erősíti őket, hogy a saját erőforrásaikat, tudatosságukat és tudásukat ébresszék fel.
Eric Hoffer nézetei szerint egy szervezet akkor válik kultusszá, amikor az ereje követőinek abbéli hajlandóságából ered, hogy közösen cselekedjenek, önmagukat pedig feláldozzák ezért. Ezt legjobban saját szavai fejezik ki: “A tömegmozgalmaknak (kultuszoknak) legfőbb célja, hogy táplálják, tökéletesítsék és állandósítsák a közös cselekvés és az önfeláldozás képességét... bármely csoport vagy szervezet, amely ilyen-olyan okból tömör egységet és az önfeláldozásra való folyamatos hajlandóságot teremti meg és tartja fenn, az magán viseli a tömegmozgalom (kultusz) sajátosságait.”

Ezzel szemben, az Access vonzereje és növekedése nem azon alapul, hogy képes felébreszteni és fenntartani az emberek azon szenvedélyét, hogy megtagadják önmagukat. Ehelyett arra bátorítja őket, hogy helyezzék előtérbe a saját előrehaladásukat. Tulajdonképpen arra ösztönzi őket, hogy hajlandóak legyenek önmagukat a legelső helyre helyezni az életükben, és hogy többé ne tegyék mindenki más igényeit, akaratát és vágyait a teremtésük legfőbb forrásává. Az Access Consciousness olyan eszközöket és nézőpontokat ad az embereknek, amik arra ösztönzik őket, hogy legyenek tudatában annak, hogy végtelen módon érzékelnek, tudnak, léteznek és fogadnak be mindent. Az Access Consciousness megerősíti az embereket abban, hogy tudják, mindig is volt választásuk. A tudatosságról, a választásról és a lehetőségekről szól, nem pedig a kirekesztésről. Hoffer szerint a kultuszok erre nem képesek, mert ha ezt megteszik, és megengedik az egyénnek, hogy a saját igényeire, választásaira és tudatosságára figyeljen, saját magukat pusztítják el.

Hoffer könyvében leszögezi, hogy “egy tömegmozgalom sokat veszít, amikor enged az egységességéből és elkezdi az egyén személyes előrehaladását a tevékenység jogos motivációjának tekinteni... Ugyanez igaz a vallási vagy forradalmi szervezetekre: az, hogy tömegmozgalommá válnak-e, nem annyira a dogmáiktól és programjuktól függ, mint inkább attól, hogy tagjai mennyire tartják szem előtt az egységet és mennyire készek az önfeladásra.” Ebből a nézőpontból szemlélve a dolgot, az Access Consciousness kultuszként nem lehet sikeres és nem is működhet, mivel nem azt várja el az emberektől, hogy adják fel magukat, egyéni különbözőségeiket, és olvadjanak bele valamiféle tömör kollektív egységbe. Hoffer hangsúlyozza, hogy ahhoz, egy kultusz tagjává váljanak, és hogy egy egységes szervezetbe betagozódjanak, a kultusz tagjainak sokmindenről le kell mondaniuk. A kultusz megköveteli, hogy adják fel a magánéletüket, mondjanak le a személyes meggyőződéseikől, gyakran a vagyonukról, tulajdonukról is. Követővé kell válniuk, (igaz hívővé), és a kultusz vezetőjének a nézőpontja szerint kell élniük az életüket. Ezzel szemben az Access megalapítója nem érdekelt abban, hogy követőket gyűjtsön. Az érdekli, hogy megerősítse az embereket, és azt mondja, hogy nem igazi vezető az, aki követőket gyűjt. Különbség van aközött, hogy valaki oltalmaz, vagy vezet. A kultuszok oltalmukba veszik az életedet. A valódi vezető az, aki tudja, hogy hova tart, és arra hív, hogy tarts vele, ha úgy döntesz. És ha nem döntesz úgy, az a te választásod.

Az Access Consciousness már csak azért sem terjeszkedhet sikeresen kultuszként, mert arra bátorítja az embereket, hogy érzékeljék, tudják és ismerjék el azt, hogy ‘Senki és semmi nem lehet értékesebb a tudatosságodnál és a választásodnál, és ami a legfontosabb, soha ne add fel a nézőpontodat valaki másért’. Az Access Consciousness nem kéri, hogy bármiről egy adott nézőpontot alakíts ki. Nem kéri, hogy bármit elhiggy. Még azt sem kell elhinned, hogy az Access Consciousness eszközei működnek, ettől függetlenül is megtanulhatod és sikeresen használhatod őket. Az Access azt könnyíti meg, hogy ráébredj, mi a te nézőpontod, mivel te vagy az egyetlen, aki mindent tud az életedről, ahogyan azt is te tudod, hogy mi a jó neked. Az Access azt tanácsolja, hogy csak akkor add fel a nézőpontodat, ha rájössz, hogy korlátoz téged. Az Access Consciousnessnek nincsenek válaszai, csak kérdései. Az Access Consciousness arra bátorít, hogy tedd fel a kérdést: Mi lenne, ha a nézőpontjaidnak nem kellene korlátozniuk téged? Mi lenne, ha a nézőpontjaid lehetőségek lennének?

Szóval... az Access Consciousness kultusz, vagy a megerősítés forrása?